POMO

Kár, hogy a gonosz fizikai képességei és mozdulatai annyira eltávolodik a valóságtól, pedig egyébként a film nagyon igyekszik benne maradni. És kár a sok furcsa és átgondolatlan pillanatért a szereplők viselkedésében, illetve általában a jelenetekben történő beállításában. Mert egyébként ez a holdenfieldi „rémségek lánya” nagyon érdekesen bánik a műfaji klisékkel, tud meglepetést okozni és örömet szerezni a finom operatőri, vágási és filmzenei ínyencségekkel is.

A Wall Street farkasa című film hatása tovább tart. A fájdalom ügynökei film egy másik, igaz történeten alapuló üzleti sikerről szól, amely nem volt teljesen legális. Emily Blunt a szép jelmezekben nagyon csinos, Andy Garcia pedig milliárdos főnökként szuper. De a film sablonos, hiányzik belőle a szerzői rendezői kézjegy, és bár nem untat, értéke csak abban van, hogy elmagyarázza a gyógyszerbiznisz működését a gyártótól kezdve az olyan orvosok megvesztegetéséig, akik egyébként nem írnák fel bizonyos gyógyszereket. Kapzsiság és önzés, amely tönkreteszi a páciensek életét. Emily Blunt karaktere az egyetlen, akiben lelkiismeret-furdalás és megbánás van. Ennyi az egész.

Szórakoztató francia gengszterfilm, melynek nagyrésze a spanyolországi Benidormban játszódik, és melynek trash tengerparti hangulatú városi jellege a bűnözők sokszínű csapatának konfrontálására invitál. Karim Leklou a butácska tolvaj szerepében jó választás volt, a markáns Isabelle Adjani pedig a manipulatív, alfa-tolvaj fémjeggyel rendelkező anyját alakítja. Vincent Cassel meglepően nem igazán kifejlett, de Sam Spruell brit maffiózója kevés jelenetében is élvezetes. A film lendületét a karakterek és érdekes stilizációjuk adja. A sztori egy mondatban összefoglalható, és közel sem olyan szofisztikált és menően előadott, mint amit Guy Ritchie-től megszokhattunk.

Egészen szórakoztató svéd vígjáték, nem túl szimpatikus, de a cselekményben eléggé működőképes karakterekkel. És olyan gyilkosságokkal, amelyek - tekintve, hogy a filmnek még csak nyomokban sincs horrorhangulata - aránytalan brutalitással lepnek meg. Dicsérem a film azon megközelítését, hogy nem mutatja meg a mellékszereplők első mészárlásait, hanem dinamikusan beilleszti a főszereplők csapatának vidám pillanataiba. Az elpusztításukat majd részletesebben mutatja be, ami megteremti legalább némi "slasher-gradáció" koncepcióját. A leges-legutolsó gyilkosság pedig igazi csemege. Ezért jár egy rendes harmadik csillag.

Az első szegmens a lakásban / utcán / üzletben kongeniálisan megfilmezett paranoia. Libabőrösen és tátott szájjal voltam szemtanúja egyértelműen az év filmje nyitányának, egy olyan filmmé, amire egy évtizedet vártam, és ami minden jelenetével, vágásával, kifejezésével és Joaquin Phoenix minden mozdulatával moziimádó transzba ejtett. A második, könnyedebb és komikusabb szegmens még mindig magasan tartotta a lécet, és felkeltette a kíváncsiságot, hogy mi fog következni. De az erdei szegmenstől kezdve a film kezdett elveszíteni mindent, amivel a cselekmény szempontjából elnyerte a tetszésemet. A film motívumok és metaforák széteső, összefüggéstelen összevisszaságává vált, aminek a főszereplő pszichológiai tanulmányában nincs semmi értelme. És ha mégis lenne értelme, a néző már rég elvesztette az érdeklődését a megfejtése iránt.

...és Ollókezű Edward megtalálta élete szerelmét Bella személyében... Intellektuális Yorgos Lanthimos a Tim Burton fantáziavilágában, nagy adag szexszel, társadalmilag forró emancipáció témájával, a legmagasabb filmes díjakat célzó művészi formába keretezve. A felnőtté válásról és a női én-tudat felismeréséről szóló groteszk hasonlat, sajátos humorral fűszerezve. Szuper fekete-fehér Frankenstein-parafrázis, a felnőtt testben élő kíváncsi gyermeki elme ösztönös viselkedésének zseniális ábrázolásával, annak fizikai szükségleteivel együtt. A férfi ráció és egó bukás folyamatának pontos leírása, a szexuálisan erős, szellemileg zavart nőiségbe történő beleszeretésről. Egy európai art-house csemege, amelyre minden hollywoodi színész vágyik. Lehet, hogy idővel adok ötödik csillagot is, de lehet, hogy nem. Sok jelenet számomra túlságosan mesterkéltnek tűnt, és nem annyira humorosnak, mint a legtöbb röhögő közönség számára. [Sitges FF]

Érdekes téma, a karakterek, főként a nem igazán értelmezhető Akira nevű főszereplő szokatlan jellemzésével, és a múltjukhoz kapcsolódó váratlan összefüggésekkel. Egy nyomozós krimi a Miike hűvös, de elegánsan szórakoztató kézírásával, újabb tények folyamatos felderítésével, melyek értelmet adnak a korábbi furcsa eseményeknek. Sajnos, kellő érzelmi bevonódás nélkül, ami által a film erősebb élményt nyújtana. [Sitges FF]

Egy haldokló kapcsolat sikeres újraindításának kiváló metaforája! Van úgy, hogy meg kell ölnünk valamit magunkban, majd továbblépni egy új Mi-vel. A technikai megoldás, amit Karoline Lyngbye itt kitalál, fenomenális találmány lehetne. Amikor a vetítés előtt a rendezőnő bevallotta, hogy csodálja David Lynch filmjeit és Villeneuve Ellenség című filmjét (számomra a legjobb alkotása), amelyek a kettéhasadt személyiségekről szólnak, a teremben még senki nem sejtette, hogy milyen közel visz minket hozzá. A Superposition című filmje egy pszichológiailag csiszolt skizofrén játék, amelyben mindenki magára ismer, aki már túl van egy párkapcsolat szétesésén. [Sitges FF]

Vámpíros Addams Family? Kedves vígjáték egy fiatal, jó vámpír lányról, aki nem akar ölni, és egy érzékeny srácról, aki nem akar élni. És egymásba szeretnek. A sötét éjjeli színekben készült lassú film, de a központi szereplők érzéseit finoman érzékeltetve, frissítően humoros betétekkel tarkítva. Semmi különleges, de kellemes, mindenképpen értelmesebb, mint a hasonló fiatal vámpír csajról szóló Csadoros vérszívó című ál-művészeti film. [Sitges FF]

A film a sötét világhálón terjedő snuff-videók zord világ témájába és a három lány gyilkosának perébe merül, aki kamerával vette fel hátborzongató „művét”. De egyiket sem fejti ki rendesen, és a legtöbb időt két furcsa lány rövid életű barátságára fordítja, akik a gyilkos iránti rajongásuk miatt nézőként vesznek részt a tárgyaláson. Nem értem, hogy lehet ezért a filmért rajongani. Igaz, precízen lett leforgatva és jól eljátszva, de tartalmilag teljesen elszalasztja az erős témában rejlő lehetőségeket. [Sitges FF]