A szomorúság háromszöge

"Az egyetlen hely, ahol a szocializmus működik a pokol - és ott nincs rá szükségük." Szatirikus óda az elkerülhetetlen társadalmi egyenlőtlenségről. Az egyensúly utópia. Vacsora kóstoló A négyzet című filmből, kolosszálisan abszurditás koncertjévé kidolgozva egy luxusjachton, a szórakozás szempontjából mindent felülmúl, amit az utóbbi években a vígjáték műfajban láttunk. Pedig ez a film nem egy vígjátéki műfajú film. Élveztem a pásztázó kamera kemény ütéseit is. Ha van mondanivalód, megengedheted magadnak, hogy többször is emlékeztesd magad arra, hogy a forma csak eszköz. Ahogyan a látványos hajózás résztvevőinek minden szeszélyes csillogó kelléke is felesleges... Azért nem adok ötödik csillagot, mert a film utolsó "szigetes" harmada mind szellemességben, mind a jelenetek poénjainak hatékonyságában elmarad a "hajótól". De a befejezés fantasztikus! (2022.07.11)

Ruben Östlund’s filmmaking often delves into the intricacies of human existence, provoking thought and reflection. Triangle of Sadness is no different, but it does take a wild turn. While the film is a brilliant, biting satire of the ultra-wealthy, its last act veers into absurdity. Up until that point, it's a masterclass in skewering the world's billionaire class — sharp, direct, and hilariously on point. The conversations between Zlatko Burić and Woody Harrelson are legendary, both hilarious and unsettling if you pause to think about them. So maybe just enjoy the ride and try not to think too hard! (2023.04.05)

Ruben Östlund delivers a wry satire about contemporary society and people who are not prepared to lose their social status. But it is not intellectual onanism, it is an extremely entertaining and witty comedy that doesn’t take anything sacred, and apart from the great cast, original ideas and clever dialogues, it offers at least one scene that will go down in film history for its absurdity and escalation. One of the best films of the year. (2022.09.20)

Östlund's sell-out with one luxurious fecal scene and a lot of populism that doesn’t offend anyone at all. In this respect, the Swedish merchant of cheap satire is the best in the world. As a filmmaker, however, he is obviously past his prime. Press play and summon Force Majeure. (2023.01.02)

For me, on level with Parasite, and hands down the best film of this year’s KVIFF and quite likely one of the best films of the year. Sound social criticism with a stimulating, original script and wrapped in a very audience-friendly and entertaining package. Bursts of laughter assured, as well as amused disgust in the brilliantly staged captain's dinner scene, and a nicely ambiguous ending. (56th KVIFF) (2022.07.10)