A nap vége

A történetben hetvennyolc éves magának való, konok és rendmániás Isak Borg orvosprofesszor, menyével együtt autón indul Lundba, a dél-svédországi egyetemi városba, doktorrá avatásának ötvenéves jubileumára. Útja során álom- és emlékképekben szembesül ifjúkora egyes részleteivel, és azok felidézésének segítségével oldja meg jelene konfliktusait is. Gyönyörű képeket láthatunk ebben az 1957-ben készített fekete-fehér alkotásban, amelyben különösen fontos szerepet kap az arc rezdüléseinek finom árnyalata, a mimika, a tekintetek sokféleségének változása, ami a cselekmény mozgatórugója is egyben. A mesélés folyama mégis nélkülözi a drámaiságot. Az ébrenlét autóútja finom érzékenységgel és követhetően kapcsolódik össze az alvás közben megtett utazással, ami időn és téren keresztül cikázva vezet el az én belsejébe, hogy aztán a nap végére kibogozzon minden gubancot, s megnyugvást adjon a megtérőnek. (MTVA)