Rendező:
Sherry HormannOperatőr:
Michael BallhausZeneszerző:
Martin TodsharowSzereplők:
Antonia Campbell-Hughes, Thure Lindhardt, Amelia Pidgeon, Trine Dyrholm, Dearbhla Molloy, Roeland Wiesnekker, Ellen Schwiers, Erni Mangold (több)Tartalmak(1)
1998. március 2-án az iskolába vezető úton a tízéves Natascha Kampuscht az akkor 35 éves, állástalan híradástechnikus, Wolfgang Priklopil egy fehér furgonba tuszkolta. Órákkal később az elrabolt kislány lepedőbe csavarva egy sötét pincében találta magát. Nyolc év múlva szabadult ki, a gyerekkora fogságban telt el.A 3096 napban Natascha először meséli el hihetetlen történetét: nehéz gyermekkorát, hogy mi történt pontosan elrablásának napján, hosszan tartó rabságát az öt négyzetméteres pincében, valamint a mentális és fizikai megaláztatásokat, amelyeket elrablója, Wolfgang Priklopil okozott neki. A 3096 nap valójában az emberi lélek diadalának története. Natascha a majdnem elviselhetetlen kilátástalanság helyzetében is lassan megtanulta, hogyan manipulálja fogva tartóját. Megtudjuk azt is, hogy az esélytelenséggel szembeszállva hogyan próbált kiszabadulni a fogságból. (MTVA)
(több)Recenziók (2)
I avoided this drama for a while, thinking it wasn’t the kind of story you rush to watch as soon as it’s released. But when it popped up on TV, I gave it a try. In terms of intensity, 3096 Days holds its own against some of Hollywood’s best dramas, with the haunting twist that this one is based on a true story. That’s what makes it so unsettling. The actresses playing Natascha were fantastic, and Thure Lindhardt’s portrayal of Priklopil was spot on—his character is one that will forever baffle psychologists. The film itself is cold and detached, sticking to the facts, but in this case, that approach works.
()
The story of Natascha Kampusch is quite scary in itself, and I was curious how it would be translated into a film. I have to say I was expecting something a little more disturbing than this. The atmosphere must have been truly insane at times, but the film failed to turn that to its advantage. It portrays something that is definitely not right, but it gives you the impression that the girl didn’t suffer all that much. Is it really so hard to make something that will rip your heart out? I mean, it's a true story... A documentary about Natascha and her testimony would have a much more depressing atmosphere.
()