Az idők végezetéig

(sorozat)
  • Kanada World Without End (több)
Kanada / Németország / Egyesült Királyság, 2012, 6 h 31 perc (Percek: 46–51 perc)

Epizódok(8)

Tartalmak(1)

A Katedrális cselekménye után 200 évvel később játszódik Kingsbridge-ben a Ken Follett regényéből készült sorozat. Anglia királya, II. Edward a véres polgárháború után titokzatos módon meghal. Özvegye, Izabella királyné fiát, Edwardot ülteti a trónra. Mindez persze egész Angliára hatással van. Kingsbridge-ben is hatalmi harcok indulnak, közben kibontakozik előttünk a szereplők sorsa. Caris, a gyapjúkereskedő lánya nem szeretne férfiakra hagyatkozni, önállóan boldogulna. Caris szerelme Merthin, kinek apját, a grófot kivégezték, földjeit elkobozták, így szolgasorba kerül. Merthin öccse Ralph fegyvernök lesz az új gróf szolgálatában. Kegyetlenséggel és céltudatossággal jut egyre feljebb. A szász Gwenda lelketlen apja a királyné zsoldosa volt. A harcok végeztével földönfutóvá váltak, a lány pedig kiutat keres nyomorult életéből, benne lel társra Wulfric, aki egy tragédia következtében mindenét elvesztette. Godwyn Caris nagyravágyó és könyörtelen unokafivére az apátság élére vágyik, anyja, Petranilla támogatására mindig számíthat. Thomas Langley lovag sérülten érkezik a Kingsbridge-i apátságba, ahol a királyné támogatásával befogadják, de vajon milyen titkot rejteget? (DunaTV)

(több)

Recenziók (1)

JFL Boo!

az összes felhasználói recenzió

angol As a grandiloquent, soap-operatic midcult production, The Pillars of the Earth deluded viewers with its illusion of complexity and fatefulness. The loose sequel, World Without End, is solely a cash cow capitalising on the unfortunately understandable success of the first book/series, though it is primarily an almost forbidding exploitation-style tabloidish work that its creators didn’t try to dress up in such an illusion. With artlessness bordering on the aesthetics of allegorical chariots and wrestling, the plebs are presented with a spectacle serving as impotent spitting of venom at those evil villains from the ranks of the powerful men who repress the happiness of ordinary people. The degree of superficial depiction of the characters and their conflicts slips into caricature, when the main villains’ hands are so often covered in blood that it borders on mass murder. If the whole thing didn’t pretend to be so serious, it could be fine camp, but this is simply the narrative equivalent of The National Enquirer. Just as that publication cannot be mocked for its disarming straightforwardness, neither can World Without End.  ()

Galéria (127)