Rendező:
Anton CorbijnForgatókönyvíró:
Matt GreenhalghOperatőr:
Martin RuheSzereplők:
Sam Riley, Samantha Morton, Alexandra Maria Lara, Joe Anderson, James Anthony Pearson, Harry Treadaway, Craig Parkinson, Toby Kebbell, Matthew McNulty (több)Tartalmak(1)
A film a '70-es évek végén befutott posztpunk zenekar, a Joy Division énekesének és dalszövegírójának tragikusan rövid életét dolgozza fel. Ian Curtis mindössze 23 éves volt, amikor öngyilkosságot követett el. Curtis depresszióra való hajlama már kamaszkorában elzárja a családjától és a világtól. A naphosszat az ágyán fekvő, zenét hallgató, cigiző tinédzser versekben próbálja kifejezni gyötrő életérzését. Egy hirtelen jött szerelem felszabadítóan hat rá, és szinte még gyerekként összeházasodik Debbie Curtis-szel. A Warsaw nevű zenekart, amelyben énekel, időközben átkeresztelik Joy Division-re, és egyre sikeresebbek lesznek. A fiatal párnak gyereke születik, de kapcsolatukat már ez sem tudja megmenteni. Curtis egyre többet van távol, és beleszeret egy másik nőbe. Egészségi állapota romlani kezd, epilepsziás rohamaira nem kap megfelelő kezelést. A zenész képtelen feldolgozni a hírnév és a magánélet nehézségeit. (Budapest Film)
(több)Recenziók (2)
A black-and-white downer that is overly literal, simple and, in fact, ordinary in every way. The female cast rules the roost, the rest, with the exception of the leading man, are worthless. I enjoyed the raw visuals and the attempt to authentically depict the 1970s, but the concerts lack zest and fail to captivate. Average film, but decent craftsmanship.
()
Never judge a book by its cover, and that goes double for this film. I was probably expecting something more emotional and depressing, and in the end... this is what I got. And what is "this" anyway?! A musical drama about an epileptic singer whose middle name is depression, and who is very much mired in it. Rather than Sam Riley, it was Samantha Morton, whom I first noticed in Elizabeth: The Golden Age, who impressed me with her performance. If Control was meant to evoke depression, it succeeded about 2/3rds of the way through, and much of that was due to the black and white portrayal. In short, a film that didn't meet all my expectations, resulting in some disappointment and a drop in rating. I believe the film got under the skin of many, but I was only slightly impressed.
()