Jelbeszéd

Ágh Csaba tizennyolc éves falusi segédmunkás élete a zabálás, ivászat, erőszak, a szerzés jegyében telik, míg egy sérülés következtében ki nem derítik, hogy csonttuberkulózisa van. A nyegle ösztönlényből kórházlakó lesz. Amputálni kell a lábfejét. Az átélt szenvedések és egy kedves kislány elvesztésének hatására megváltozik, nyitottá, segítőkész emberré válik. Erőt ad ehhez a kezelőorvosa iránt érzett szerelme. Felgyógyulásakor lélekben megerősödve néz a nehéz mindennapok elé. (Mokép)