Gyula Bodrogi

Budapesten született 1934-ben. Édesapja vadász volt, aki fiával is megszerettette ezt az időtöltést. Gyermekként pedagógusnak készült, matematika-fizika tanár szeretett volna lenni, de végül a művészetek mellett kötelezte el magát. Pályáját néptáncosként kezdte, 1951-től három évig a SZOT együttesének szólótáncosa volt. 1954-ben jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára (2000 óta Színház- és Filmművészeti Egyetem), mert rendező akart lenni. A szak végül nem indult, őt pedig átirányították színésznek, diplomáját 1958-ban kapta meg. Első szerződése a József Attila Színházhoz kötötte, és az angyalföldi társulathoz több mint húsz évig hű maradt.

1982-ben a Vidám Színpadhoz került, ahol volt színész, művészeti igazgató, igazgató-rendező, majd 1996 és 2002 között a Vidám Színpad Kht. ügyvezető igazgatója; 2002-ben a Vidám Színpad örökös tagjává választották. 2003-ban Jordán Tamás igazgató meghívására a Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek azóta is tagja. 1975-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.

Pályakezdőként elsősorban kortárs és klasszikus darabok karakterszerepeit játszotta, de hamarosan felfedezték komikusi tehetségét is, ettől kezdve ő lett az úgynevezett könnyű műfaj egyik legjellegzetesebb képviselője. Muzikalitását, kiváló tánctudását zenés-táncos darabokban kamatoztatta. Emlékezetes alakításai: Napóleon (Sardou A szókimondó asszonyság című darabjában), Böffen Tóbiás (Shakespeare Vízkeresztjében), a francia király (Kacsóh Pongrác János vitézében), Peacock (Brecht Koldusoperájában), Bálint (a Hubay-Vas-Ránki szerzőtrió Egy szerelem három éjszakájában), Seress Rezső (Müller Péter Szomorú vasárnapjában), Julien, a fogorvos (Barillet-Grédy A kaktusz virágában). Rendezőként is szívesebben nyúlt a habkönnyű, elsősorban zenés darabokhoz (Imádok férjhez menni, Egy fekete és egy szőke, Pajzán históriák, Anconai szerelmesek, Két úr szolgája, Dollárpipi).

Könnyed természetességének és elmélyült jellemábrázolásának köszönhetően filmszínészként is hamar a közönség kedvence lett. Első filmjét, a Külvárosi legendát Máriássy Félix rendezte 1957-ben, ezután szinte évente forgatott. Emlékezetes filmje volt a Házasságból elégséges (ebben akkori felesége, Törőcsik Mari volt partnere), a Hattyúdal, a Húsz óra, a Tanulmány a nőkről, a Fuss, hogy utolérjenek, a Szépek és bolondok, a Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét? A Szerencsés Dánielben megtört családapát alakított, ő volt az Idő van mogorva üdülőgondnoka, a Titánia, Titánia, avagy a dublőrök éjszakájában négyes főszerepben brillírozott, 1989-ben a svájci Vevey-ben, majd 1991-ben a bulgáriai Gabrovóban is elnyerve a legjobb férfialakítás díját. A 2000-es években is több moziban szerepelt, így például A mohácsi vész, az Üvegtigris, a Magyar vándor, a Világszám! című filmekben.

Legnépszerűbb szerepei a televízióhoz kötődnek. Az ő rekedtes hangján szólalt meg Süsü, a jószívű egyfejű sárkány, a Kérem a következőt! (Dr. Bubó) Csőrmestere és a Vuk kárörvendő varjúja. A Linda című nagy sikerű sorozatban ő alakította a címszereplő édesapját, a mai napig kedvelt szereplője a különféle show-műsoroknak és kabaréknak.

Bodrogi Gyuláról köztudott, hogy szenvedélyes vadász és szakács is. Kedves időtöltéseiről 1993-ban A vadász néha főz is címmel könyvet jelentetett meg, amelyben legkedvesebb vadásztörténeteit és receptjeit adta közre. 2014-ben 80 év, 80 recept, 80 történet, 2021-ben pedig Vadakat mesélek címmel publikált kötetet. 2009-ben jelent meg Irkafirka című könyve, amelyben naplórészletek, rádióműsorokba szánt írások, aforizmák idézik fel a művész tizenhét főiskolai fegyelmijének történetét, színházi emlékeit, emlékezetes tanárait és pályatársait.

2020-ban publikálta Léner Péter Kossuth-díjas színházi rendező a róla szóló interjúkötetét "Bodrogi" címmel.

Művészi munkájáért a többi között 1962-ben és 1967-ben Jászai Mari-díjat, 1973-ban érdemes művész, 1983-ban kiváló művész címet, 2005-ben Kossuth-díjat kapott. 2007 óta a nemzet színésze kitüntető cím birtokosa. 2009-ben a XIII. kerület, 2021-ben Budapest díszpolgárává választották. 2012-ben a Prima Díjat és a Prima Primissima Közönségdíját vehette át. 2019-ben a Magyar Filmakadémia Egyesület, illetve a Magyar Művészeti Akadémia Életműdíjjal tüntette ki, 2021-ben a Magyar Hollywood Tanács Adolph Zukor-díjjal ismerte el. 2023-ban Gróf Széchenyi Zsigmond-emlékéremmel tüntették ki.

Nemzeti Filmintézet